Volt persze másik blogom, hisz én is haladtam ám a korral, nehogy ne legyen má’ webkettes életérzésem!, de az a blog se frissült sokkal gyorsabban, mint emez, sőt, sokszor a Legendásan Legritkábban Frissülő SFBlog-ot is megverte, természetesen negatív tartományban.
Két év telt el azóta. …és mennyi minden történt ezalatt!
A legfontosabb, hogy elkészült az a bizonyos regény, amely már-már kiérdemelte a Hazai SF Egyetlen Fiktív Regénye címet. Beszélni ugyanis mindenki beszélt róla, de látni még nem látta senki. Még én sem, csak .doc formátumban. (Na jó, bevallom. Egyszer kinyomtattam A5-ös méretre tördelve, csak hogy a kezembe fogjam.) Csak azok a kiadók válaszoltak ajánlkozásomra, akik nem akarták kiadni. A többiek nem is válaszoltak. Úgyhogy, erről ennyit. Vannak persze új lehetőségek, a magánkiadók. Ezekkel viszont úgy vagyok, mint amikor a férfiember vásárol egy olyan nyuszifüles magazint, bevonul vele a zuhany alá… No, szóval valami ehhez hasonló.
Maradt tehát nekem annyi, hogy legalább tudom, képes vagyok befejezni egy hosszabb írásművet. Előtte ugyanis csak novellákat írtam. Hát(tal nem kezdünk mondatot, de ez már így marad), tudok regényt is. Aztán maradt még annyi, hogy néhány ember, akinek ezért csak megmutattam, biztatott, nem (olyan?) rossz az. Sőt! Volt olyan is, aki szemérmetlenül azt állította, hogy jobb mint… (Inkább kipontozom. Jobb így.) De ez a valaki olyan ember – már az, aki mondta -, hogy a magyar SF-ön kicsiny, de annál büdösebb bilijét még a jó öreg tengerentúlról is képes volt úgy meglötyögtetni, hogy csak úgy fröcsögött belőle szerteszét a sz@r. Bizony véreim, ez megtörtént!
Novellák terén jobban állok. Terra Magazin, Cherubion Amnézia antológia, azt hiszem, ennyi. Az utóbbiban szereplő – és igen „kalandos” úton megjelent – novellám még ZsP-díjra is jelölve volt. A legjobban Mandics bírálatán káromkodtam. Nem őt szidtam, magamat, hogy a ZsP-díj zsűri elé engedtem. A Terra Magazinba jó barátom – de annál szigorúbb szerkesztőm!- berakott egy vagonnal az írásaimból. Az egyiket – Kádi tragédia - a minap igen erősen megdicsérték. Képedtem is el(fele) rendesen, polgártársak! A falka nem csaholt, hanem csóválta a farkát. No, de én nem is akarok se falkában, se falkán kívül lenni, hanem inkább akarok módfelett örülni.
Interneten se mozgolódtam. De azért akadt, akadozott. Voltam iskolaigazgató úgy cirka kétezer évvel ezelőtt. Csak nem sokáig. E van. (Azért néha megrettenek. Mi vagyok én? Látnok? Amit leírok, előbb-utóbb beteljesül. Vagy tényleg létezik önbeteljesítő jóslat? Afrancba! Akkor eztán csak nagycsöcsű, szőke nőkről fogok írni! Meg tűzpiros Carrera 911-ekről. Meg arról, hogy hálivúd megveszi a regényemet. Merjünk nagyot álmodni! Ugyebár. Aztán meg lesz@rom, kiadják-e, vagy sem. Ha úgy is beteljesül…)
S akkor összegezném tapasztalataimat:
1. Író az, akit kiadnak (igazam volt)
2. Nem biztos, hogy tud írni is, akit kiadnak (A kettő nem zárja ki egymást, figyelem!!! Kis magyar SF pornográfia. A 69-es formáció. Az olvasó meg nézi. …és imádja! …és nagyon fontos az az”is”. Figyelmezzünk!)
3. Nem kell feltétlen, és mindenáron írni. (Ezt spec. inkább mások példáján keresztül tapasztaltam. )
4. A fenti pont alól van kivétel is, Nemere. De, mint tudjuk, a kivétel erősíti a szabályt. Amúgy, vö. 2.
5. Nem adnak ki, ha nem adtál még ki semmit.
6. Amelyik kiadónak nem profilja az SF, az már másnap ír egy válasz e-mailt, amelyben sajnálattal közli, hogy nem profilja az SF.
7. Az e-mail címemről, a hazai SF kiadók felé küldött, .doc formátumú csatolt állományokat tartalmazó e-maileket az M.I. előre megfontoltan, és gonoszul eltünteti, mert gépi intelligenciája felismerte, van némi veszély abban, ha esetleg kiadnak tőlem valamit, az emberek elolvassák, és rájönnek, hogy az M.I. gonosz, és el akarja pusztítani az emberiséget. Nem, feleim! Dehogy is! Egy pillanatig se tételezem fel, hogy a kiadókban a szerkesztők laza mozdulatokkal, elolvasás nélkül küldik a kukába az általam küldött kéziratokat. Biztos nem tesznek ilyet! Hisz ők ebből élnek. Csak az a gonosz M.I. lehet. Mondjuk, lehet az is, hogy sz@rul írok. Mondjuk… Lehet…
8. A magyar SF jelenlegi állapotáról, és benne az én helyzetemről, ha megveszek, se tudok összeszedni hét pontnál többet, ha pontokba akarom szedni.
Amúgy, nem vagyok jól. Még négy nap, és 41. A legszebb kor, mondják.
A francba! Akkor milyen lesz, a szebb? Meg a nem szebb?? Meg a nagyon nem szebb???
Hogy mégis összegezzem valahogy az ábrázolt időszakot, klasszikust idéznék:
„A világháború ehhez képest csak egyszerű kofalárma volt. Semmi más.” (Bendegúz)
Ps.: Jut eszembe, blogolás. A Még Életében Írásbeli Feladattá avanzsált Spiró a minap mondta. (Neten olvastam, tán az index-en.) „…a blogjaikon a világba merengő emberek…” Jó. …nagyon jó…
..és most látom csak, a gugliadsensee felhozza a szerelmi hőmérőt. Értem már! :)
6 megjegyzés:
Kedves Béla!
Szeretném, ha most már véglegesen itt maradnál, ebben a blogban. Ez lenne az otthonod, és nekem meg a saját blogom (nem ugrálunk többet!), hozzám ugyan nem lehet beírni, de azért én most tettem oda Neked egy filozófikus művemet és egy friss fotómat, hogy lásd, tényleg ez a legszebb kor!:)
(én októberben leszek 41)
Hát egyelőre akkor ez van. És most hogyan áll az a szerelmi hőmérő? Hány százalékon?:))
Jobb is, ha költözünk, mert Tony igen sarkos, és mogorva. (Ogre, de ezt csak súgom:) Még ránkmordul.
Tervezem már egy ideje, hogy elkezdem ezt a blogot, és végérvényesen átköltözöm ide. Úgyhogy, maradok. :)
A hőfokról meg mondom, nincs tűzrevaló
Látod, az ember sose tudja, miképpen alakul egyik percről a másikra az élete. Jöttél és maradtál. A szerelem is ilyen. Belső inspiráció!
Sarkos és mogorva? Velem nagyon kedves volt eddig mindig és nagyon szép a szeme!:)
Aztán pedig házszomszédom lesz abban a faluban, ahol öregkoromban élek majd...
Ismerem én is. Arany természetű ember, méz minden szava! Csak a rosszul megírt scifi hatására változik át ogrévé. Meg ha hülyeséggel találkozik.
Különben, én is mondani akartam neki már, hogy szép a szeme, csak féltem, megüt. :D
Én még nem ismerem annyira őt, de ezerszer is meggondolnám, ha tudnék is írni, hogy küldjem-e be!:)
Buta vicc volt! Azt hiszem, a hülység határán már túlmentem nála, és nem bántott érte.
Antal József nagyon jó ember. Nem könnyű überelni. Ez van.
Olvastam, és megnéztem.
Hölgyeknél természetesen valóban a "legszebb" kor. Ebben az esetben, fokozottan.
Megjegyzés küldése